Biztos veled is előfordult már, hogy egyszerűen semmihez nincs energiád.
Nincs kedved edzeni, főzni, vagy beszélgetni. Legszívesebben csak hagynád az egészet, mert úgy érzed, már semmihez nincs erőd.
A tested és az idegrendszered éppen valamit próbál jelezni: ideje lenne egy kicsit veled is foglalkozni.
Nem lehet mindig csak adni
Munka, család, háztartás, feladatok, elvárások, határidők, mások problémái.
Nagyon könnyű úgy végigcsinálni heteket, hogy közben mindenki és minden előrébb kerül a saját szükségleteidnél.
Adsz az idődből, a figyelmedből, az energiádból és közben észrevétlenül egyre kevesebb marad neked.
Csakhogy az energiatartalékaink nem végtelenek.
Ha hosszú időn keresztül kevés a pihenés, sok a stressz és nincs valódi regeneráció, annak előbb-utóbb lehetnek jelei: tartós fáradtság, ingerlékenység, koncentrációs nehézség, alvásprobléma, motivációvesztés vagy egyszerűen az az érzés, hogy már semmihez nincs kedved.
Ezeket nem érdemes automatikusan gyengeségként értelmezni. Egyszerűen csak besokalltál.
„De rám ez nem igaz…”
Lehet, hogy most azt gondolod: „Jó, Kata, de én bírom.”
Én is sokszor gondolom ezt és pontosan ezért fontos időnként megállni, mielőtt a szervezetünk kényszerít rá.
Az énidő ugyanis nem csak annak jár, akinek éppen minden feladata kész van. Nem jutalom.
Alapvető része annak, hogy hosszú távon is legyen miből adnod.
Mindannyiunknak szüksége van olyan időre, amikor nem teljesíteni kell, nem másokról gondoskodni, és nem egy újabb feladatot kipipálni.
Hanem egyszerűen feltöltődni.
De mit jelent valójában az énidő?
Nem feltétlenül egy wellness hétvégét vagy több órányi szabadidőt.
Lehet egészen kicsi is.
Egy séta egyedül, egy 15 perces átmozgatás, egy hosszabb zuhany, egy könyv néhány oldala, egy légzőgyakorlat.
Akár egy tánc a kedvenc zenédre, egy kávé úgy, hogy közben nem görgeted a telefonodat, vagy egyszerűen tíz perc csend.
A lényeg az, hogy ne csak fizikailag állj meg, hanem legyen valami, ami valóban vissza is ad egy kicsit belőled neked.
Figyeld meg, mi tölt fel téged
Nem mindenkit ugyanaz kapcsol ki.
Van, akinek a mozgás ad energiát, másnak a csend, és van, aki társaságban töltődik.
Érdemes végiggondolnod:
- Mikor érezted magad utoljára igazán feltöltődve?
- Mi az, amitől rendszeresen jobb lesz a közérzeted?
- Mi az, amit mindig halogatsz, pedig tudod, hogy jót tenne?
- Mennyi idő telt el azóta, hogy valamit kizárólag magadért csináltál?
Nincs jó vagy rossz válasz.
Ha kell, írd be a naptáradba
Sokszor az énidő az első dolog, amit kihúzunk a napból, amikor túl sok a feladat.
„Majd este.”
„Majd hétvégén.”
„Majd ha nyugodtabb lesz minden.”
Csakhogy nem lesz magától nyugodtabb, erre nem érdemes várni.
Ezért ha szükséges, kezeld úgy a saját feltöltődésedet is, mint egy fontos időpontot.
Írd be a naptáradba:
ÉNIDŐ – 20 perc
Ami nincs betervezve, arra sokszor egyszerűen nem marad idő.
Nem önzőség magaddal is foglalkozni
Sőt.
Ha folyamatosan teljesen lemeríted magad, egy idő után egyre nehezebb türelmesnek, jelenlévőnek, energikusnak és motiváltnak maradni.
A feltöltődés nem elvesz az életedből.
Segít abban, hogy legyen energiád megélni azt.
Ezért szeretném, ha ma legalább egyszer feltennéd magadnak ezt a kérdést: Mire lenne most igazán szükségem?
Mi az, ami egy kicsit visszatölt?
És ha tudod a választ, próbálj ma helyet is adni neki.
Érezd fontosnak azt, hogy magaddal is foglalkozz. Mert te is rajta vagy azon a listán, akikről gondoskodnod kell.
